Edda Veled Vagyok
Csak néhány fény,
És az országúton az autó rohan velem.
Ez az életem, ez az életed.
Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz abból a sokezerbõl, aki segít,
Aki segít neked, aki segít nekem.
Kemény vagyok,
Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam,
Ez így igaz, ez így igaz.
Azt mondod, jó nekem,
Majd elhiszem, de nem tudsz mindent, félek.
Félek, hogy gyakran én is félek.
És hogyan tovább?
Volt már siker és volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak?
Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér
Nem vagyok keményebb, mint te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha majd utamról vissza se térek,
Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok.
Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,
A nagy hideg sötétben bátran lépegetni.
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni.
