Edda A Mese
Hát hogy is kezdjem, oh, hogy mondjam el?
Hisz aki megérthetné, az nem felel
Elragadta õt a dölyfös éjkirály
Ki ezer éve már a szerelemre vár
Elragadta, megszerezte
Szerelemlánccal megkötözte
De a szíve csak az enyém
Fényes urak, ha nem tudnátok
Két ember kell a boldogsághoz
És õ már csak az enyém
A felkelõ nap fénye eltakar
A féltékenység úgy a szívembe mar
Hisz oly hatalmas, fényes a võlegény
Hát hogyan szállhatnék harcba véle én?
Elragadta, megszerezte
Szerelemlánccal megkötözte
De a szíve csak az enyém
Fényes urak, ha nem tudnátok
Két ember kell a boldogsághoz
És õ már csak az enyém
De azért én nem adom fel
Történjen úgy, ahogyan kell...
Mert az én mesémben a hõsök gyõznek
A két szerelmes egymásé lesz
Ezért én nem adom fel...
Mert az én mesémben a hõsök gyõznek
A két szerelmes egymásé lesz
Ezért én nem adom fel...
Elragadta, megszerezte
Szerelemlánccal megkötözte
De a szíve csak az enyém
Fényes urak, ha nem tudnátok
Két ember kell a boldogsághoz
És õ már csak az enyém
Elragadta, megszerezte
Szerelemlánccal megkötözte
De a szíve csak az enyém
Fényes urak, ha nem tudnátok
Két ember kell a boldogsághoz
És õ már csak az enyém