Edda A Torony
Egy napon szóltak, parancsot hoztak:
Menj a toronyba fel!
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
Egy napon ezt kaptad
Kezedben fegyver, lábadon csizma,
Ez így volt álmaidba’
Fegyvered fogtad, válladra dobtad,
És mentél a toronyba fel
Õrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent
Hónapok múltak, emberek hulltak,
De nem jött senki sem
Mehettél volna, szökhettél volna,
De a torony magába zárt
Az évek teltek, elfelejtettek,
Éveid a toronyba vesztek
Míg csendes a támaszpont neked,
Õrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent
Míg csendes a fából épült vár,
Valaki mindig õrzi a semmit,
Valamire vár
