Dalriada Szondi Kt Aprdja (i.rsz)
FelhQbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifjú térdel, kezükben a lant,
Kopja tövén, mintha volna feszqlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali gyQzelem-ünnepet qlet.
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fqzne dalokból gyöngysorba füzért,
OdaillQt egy huri nyakra!"
"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopjával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezükben a lant,
És pengeti, pengeti, sírván."
Feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bQsz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Mert meg nem marad itt anyaszülte.
"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fqszer, és drága kenQcs...
Ali gyQzelem-ünnepe van ma!"
Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.
