Dalriada Tli Nek
Jönnék, hogyha várnának,
Ha keserq- kínos vártának
Keserq- kínos rabja nem lennék...
Maradnék, hogyha hagynának,
És tüze lépteim szárnyának
Ellent nem állhatna az ég...
Ha eljQ az éj, leszállok csendben,
Ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja:
Eljött újra a dermesztQ sötét.
Psi a kéj, de így van rendben, túl soká,
S magam szenvedtem, s ismét lesz,
Ki csendben lehunyja két szemét...
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már.
Árnyékok égnek, holt-hideg fények
Ha eljQ az út vége, hol talál?
Jégvirágon járok én...
Sqrq ködben, télben, erdQ rejtekén...
De napsütésben újra élnék, lázban tart,
S a tavasz dala is felzeng majd!
Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már.
Árnyékok égnek, holt-hideg fények
Ha eljQ az út vége, hol talál?
