Dalriada Igazi Tz
Hóborította sírdombok között
Keresem elmúlt idõk szavát
Volt ki elment, volt ki feladta
Volt ki értük is, de ment tovább
Dal lett a szóból, ének a hangból
Mosoly a könnybõl, halk emlékezet
Mindig újra, tovább, fel útra
Vinni hát tovább közös éveket
Álom volt tán, álom is maradt
Igazi tûz, mesék lángja tán
Könny lepi el lám a két szemem
S távolodóban a hangja már
Szakadékok, hegyvölgyek között
Míg lelkünk új utat talál
Szállni égnek mint a szellõ
Mint kincseit féltõ bús madár
Valahol egyszer álomban talán
El nem sírt könnyeink taván
Véget ér majd bús emlékezet
Elfeledve a hosszú éveket
Közös világunknak halk dalán
Újra együtt, énekink szaván
Sorolván sorsot, életet
Mindent, mit mondanék Neked
