Hiperkarma Lidocain
A vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok a végén mindig győznek
A nők is szeretik az olyan férfit, aki lépten-nyomon bántja őket, és megalázza
Beléülteti, hogy a férfi az első, a nő a második; a műsor végül az agyába épül
És elhiszi, hogy az egyetlen út, ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit, aki az útjába kerül
És a gondjai elől hiába menekül a piába vagy bármi másba, ami szédít
A dolgain ez már túl sokat úgy sem szépít, mégis kell neki valami, ami szépen lassan
Mindent, de mindent, de mindent
Leépít
A vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok előtt én mindig nevetek
A filmeken, amiken otthon sírok. A haverod maradok ameddig bírok
Ez a törvény íratlan, de a legszigorúbb, amit ismerek –
Tudod, a heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod
A lelkedet, ahogy én teszem. És miattad teszem, hidd el nekem
Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább
A haverod lehetek. A vakerom szar, ezen nem segíthetek
Mégis, látok valamit, amit te nem
Látok valamit, amit te nem – hogy
Szépen lassan mindenünk leépül
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytől-egyig felzabál az élet
Ezután mi vár?
A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy
A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed
Meghalsz, naponta kétszer látod magadat a műtőasztalon
Bolonddá tett a kényszer. Tudom milyen, a választ is tudom
A végén mindig minden kiderül, a haverom vagy, nem vagy egyedül
A napba nézek és fázik a szemem
Látom, amit te nem
Szépen lassan mindenünk leépül
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytől-egyig felzabál az élet
Ezután mi vár?
(…mi vár?)
(Ezután mi vár?)
A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy
A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed
Meghalsz, naponta kétszer látod magad a műtőasztalon
Bolonddá tett a kényszer. Hát én tudom, hogy milyen, és a választ is tudom
A heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, ha megerőszakolod
A lelkedet, ahogy én teszem. És miattad teszem, hidd el nekem
Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább
A haverod lehetek. A vakerom szar, ezen nem segíthetek
Mégis, látok valamit, amit te nem
Istenem!
Valamit az égen, amit te nem
Hát istenem!
Az van, hogy
Szépen lassan mindenünk leépül. (De te észre sem veszed.)
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytől-egyig felzabál az élet. (De te fel sem fogod.)
Ezután mi vár?
(Elég volt.)
