Pierrot Meglesett A Hold
Álarcot kötök
Bús képű művész leszek
S meg sem értenek
Rám néznek és látni fogják őt
A költőt
A nyughatatlan vándort
Máskor jelmezt veszek fel
Éjszínű bársonyruhát
Ezüst ékszerrel
Szerelmet színlelek, és lám
A ruhán
Lágyan végigsimít a Hold
Ő az, aki ért
Ő az, aki félt
Ő az örök égi láng
Mi útjaimon elkísért
Ismerem már rég
Éjjeli vendég
Ő az, aki arra volt
S látott, ahogy senki még;
Meglesett a Hold
Maszkot rajzolok
A nagyvilágra nyelvet öltök
Mint vásott krampuszok
Követelek hatalmat és nőt
Százkettőt
S még egy hordó erős bort
De érzem, magam sosem vagyok
Fáraszt már a kosztüm-tréfa
Színes maskara
Levetkőzöm teljesen s az éj
Befogad
S ott a fák fölött a Hold
Ő az, aki ért
Ő az, aki félt
Ő az örök égi láng
Mi útjaimon elkísért
Ismerem már rég
Éjjeli vendég
Ő az, aki arra volt
S látott, ahogy senki még;
Meglesett a Hold
Ő az, aki ért
Ő az, aki félt
Ő az örök égi láng
Mi útjaimon elkísért
Ismerem már rég
Éjjeli vendég
Ő az, aki arra volt
S látott, ahogy senki még;
Meglesett a Hold
