Ossian Orokke Az Leszel
Őszi szép napokon
Rám száll a nyugalom
Nézem a kék eget
S hallgatok bölcseket
Várom, hogy mellém ülsz
Napfényként rám derülsz
S adsz régi perceket
Mit senki el nem vehet
Örökké az leszel, aki voltál énnekem
Ez most már így marad, nem múlik el sohasem
Éveink, mint a fémek
Összeforrtak, összeégtek
Messze kerültél tőlem, de ha fáj a lelked, én érzem
Őszi szép napokon
Rám száll a nyugalom
Nézem a szemedet
S hallgatok bölcseket
Ha elköszönsz: Szép napot!
Én kicsit meghalok
De intek és mosolygok
És várok egy új napot
Örökké az leszel, aki voltál énnekem
Ez most már így marad, nem múlik el sohasem
Éveink, mint a fémek
Összeforrtak, összeégtek
Messze kerültél tőlem, de ha fáj a lelked, én érzem
Örökké az leszel, aki voltál énnekem
Ez most már így marad, nem múlik el sohasem
Éveink, mint a fémek
Összeforrtak, összeégtek
Messze kerültél tőlem, de ha fáj a lelked, én érzem
Várom, hogy mellém ülj
Napfényként rám derülj
S adj régi perceket
Mit senki el nem vehet
