Guilthee S Eljon Ertunk A Feny
Bitumen szárnyainkat, beton lábainkat,
Aszfalt testünket, viasz szívűnk olvad;
Elégeti a nap.
Olvad, olvad az oltáron, áldozat az áldozat.
Jajj nekünk ha a sűrű szmog felhőn, átjut a nap.
Ha majd átjut a nap!
Ha majd átjut a nap, más lesz, minden más,
S ha már itt van, majd vakít, szembesít,
Körbe vesz, ugrál, dalol és gyermeteg,
S majd átölel és te engeded.
Te azt kérdezed milyen lesz a holnapod,
Én azt milyen volt a tegnapod.
Te azt kérded mi lesz, ha itt van a fény,
Én csak legyintek; - bekövetkező tény.
Te azt kérded szeretlek-e a túlvilágon,
Én azt mondom, ha odaát van szerelem, megtalálom.
