After Crying Leltar
Magamban bíztam eleitől fogva -
Ha semmije sincs, nem is kerül sokba
Ez az embernek. Semmiképp se többe
Mint az állatnak, mely elhull örökre
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
Születtem, elvegyültem és kiváltam
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte
Ki ingyen adott, azt szerettem érte
Asszony ha játszott velem hitegetve:
Hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát
Okos urak közt játszottam a bambát
Árultam forgót, kenyeret és könyvet
Újságot, verset - mikor mi volt könnyebb
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen
De ágyban végzem, néha ezt remélem
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár
Éltem - és ebbe más is belehalt már
